Ez most sajnos nem egy kreatív, "nézzétek mit csináltam" vagy "mit találtam" bejegyzés lesz, hanem a szomorú valóság.
Pénteken a párom azzal hívott fel, hogy hazaért és érdeklődne, hogy mi baj volt, míg nem volt itthon, mert az ajtófélfából gyakorlatilag elég nagy darabok hiányoznak. Értetlenül álltam a vonal túlsó felén, mert nem is értettem hirtelen, hogy hogyan lehet ez.
Aztán hazaértem és ez a látvány fogadott:
Perceken belül hívtuk a Rendőrséget, akik felvették az adatokat és jelezték, hogy a Helyszínelőkre kicsit várni kell, mert éppen a munkájukat végzik. Történetesen szintén a mi utcánkban, csak ott (2 helyen is) be is jutottak! Pénzt és aranyat vittek el, ami könnyen elpasszolható és nincs rajta gyári szám, hogy megbukjanak rajta...
Szombaton "mázli", ha lehet ennek nevezni, hogy nyitva a biztosító, aki felvette az adatokat és megnyugtatott, hogy kb 1 hét (!!!!!!) és megérkezik a kárszakértő.
Biztosan nem hallotta, hogy majdnem betörtek, gyakorlatilag az ajtófélfát szétfaragták, nem alszunk éjszaka és gyakorlatilag reggel a belülről kulcsra zárt ajtót ketten nyitottuk ki negyed óra küszködés után!?!? Végülis nekik mindegy, nem az övék, nem fontos.
No, és akkor még ott van az a csupán kissé fontos tényező, hogy csütörtöktől ünnep van, a kutya sem dolgozik, senki sem lesz elérhető...
Dühítő, hogy egy kis hétvégi pihenést remélve belecsöppen az ember a mai magyar valóságba!
Mindenesetre köszönöm azt a kis szerencsét, hogy hozzánk nem jutott(ak) be. Legalább ennyi öröm ért.