... jártam a hétvégén :) Földesen voltunk a párommal, ahol az egyetemi nagy cimborája nősült nagy örömünkre. Természetesen készülődés előzte meg az egészet, ahol az esküvői ajándék okozott komoly fejtörést.
A meghívó végén úgy fogalmaztak, hogy:
"Ha meg akarják lepni a nagyságos kisasszonyt és a
tekintetes urat valamivel, biztosan örülni fognak neki."
Majd egy boríték képét tették a meghívó végére.
Természetesen párom postás ősökkel van megáldva, így első kézből szereztük be a sok-sok borítékot, amibe papír pénzt rejtettünk. Mondanom sem kell, nagyon örültek neki :)
És ezután természetesen átvehették az
esküvői keresztszemes képüket is, ami halvány sárga paszpartot és a házaspár kontúrvonalaival harmonizáló sötétbarna fa keretet kapott :)
Mindig egyfajta különös kíváncsiság lesz rajtam urrá, mikor ilyen meglepetéseket adok másoknak... úgy élvezem a csillogó szemeket és az őszinte mosolyokat, hogy az igazán meg sem fogalmazható!
Aki ilyesfajta hobbit művel, biztosan megérti mire gondolok, ugye?! :)
Azért még gondoltam megosztok veletek néhány infót az esküvővel kapcsolatban.
Krisztám, mint ahogy most kiderült, nagy hagyomány tisztelő, így le a kalappal előtte! :) Nagyon tetszettek nekem, ugyanis mindketten Bocskai viseletben voltak!!!
Hogy ezt el tudjátok képzelni, kerestem néhány képet róla a neten.
Sajnos menyasszonyi ruhát nem találtam, ami igazán hasonlítaná az övére, de talán ez áll hozzá a legközelebb:
A vőlegény pedig ilyen zakóban volt:
Mit szóltok hozzá? Ugye szép? :)
Ezek mellett nekem az is végtelenül szimpatikus volt, hogy:
- igazi zenészes menet volt a Községházáig, illetve a Templomig, ami közben a falusiaknak az úton pogácsát osztogattak :)
- a díszítés rendkívül szolid volt, nem volt agyonbonyolítva.
- az ételek mind házi készítésűek voltak a levestől, a főételen át egészen a süteményekig (és isteni finomakat is csináltak!!!)
- a terítésnél a szalvétagyűrű egy egyszerű drótszegélyes szalagból készült, aminek a végét összetűzték és már kész is volt a 190 fős (!!!) lagzira az egyen sz.gyűrű :)
A tányér és a pohár között pedig egy kis üzenet várt mindenkit, egyfajta köszönet kártya, hogy eljöttünk az ő nagy napjukra, ami hátoldalán a menü volt olvasható. Szerintem mindkettő egyszer-olcsó-mutatós!
- a menyasszony tánckor nem csak a fiatalasszonyt lehetett megtáncoltatni, hanem egyben az ifjú férjet is!!! (Ti láttatok már ilyet? Én ezelőtt még sosem!)
- és természetesen amit a végére hagytam, jó volt a társaság, nagyot táncoltam, valamint hajnali 6-ig tartott a buli (na jó, ehhez hozzá kell tennem, hogy a mi kis csapatunk volt az utolsó vendég :D )
Hmm... jó kis esküvő volt :)
Nektek milyen esküvős emlékeitek vannak? Megosztanátok velem? Meséljetek! ;)
