Hétvégi forgatag...

Most hétvégén leginkább egy egyszerű osztálytalálkozót terveztem otthon, Hatvanban, na meg persze a szülők megszámolását, hogy otthon mi újság. A következő volt a terv: pénteken haza kora délután - autó szerelőhöz vitele, szombaton délelőtt pihi és beszélgetés anyuval - délután osztálytalálka, vasárnap pedig apuval egy kis traccs...
Nos, már pénteken úgy indítottunk, hogy du. 3 helyett 5-re sikerült startolni, ami alapból nem volt gond, mert annyira nem siettünk sehova. Aztán 7kor hazaérkezés, majd továbbindulás, hiszen a szerelőnek kell az autó, hogy mihamarabb készen legyen.
Ismerősök jöttek velünk, hogy valamivel haza tudjuk érkezni Selypről... de természetesen arra nem számítottunk, hogy a megérkezés egyrészt bonyodalmas volt, mert alig találtuk meg a házat, másrészt mire megtaláltuk, addigra kiderült, hogy a szerelő Balatonról hazajövet lerobbant (!!!igen, a szerelő!!!) és így nem tudott hazamenni.
Semmi gond, hazafuvar felajánlva... csak akkor jött a HOPP, mikor kiderült, hogy visszafelé nem sokáig jutottak, csak Papkesziig :)
Számolás, sakkozás benzinnel, idővel... végül mégsem mi indultunk útnak, hanem egy BP-i trélerest hívtunk fel, hogy segítsen.
Így sokkal jobban jártak, mert amint másnap kiderült az este 10-es telefonhíváshoz képest éjfélre lett lenn a tréler és hajnali 3ra tudtak csak hazaérkezni.

Na, de nem baj, nem esünk kétségbe, majd szombat délelőtt elvisszük az autót. Aztán jött a felismerés, hogy szép gondolat, csak nem jön össze, ugyanis az alkatrészek meg lettek rendelve, de mivel Németországból hozták, így csúszott a kiszállítás és csak vasárnap délelőttre érkezik meg.
Na, itt már izgultunk, hogy ugyan mikor is keveredünk majd haza!?

Közben párocskám elvonatozott Miskolciába, mert hamarosan lagzizni megyünk és megtartották a Legénybúcsút. Képeket még nem láttam, de (utólag) párocskám azért mesélgetett az eseményekből. Röviden és tömören annyi történhetett, mint egy főzős iszogatós kanbulin, annyi különbséggel, hogy Legénybúcsúnak hívták és rendeltek egy csajt kicsit táncikálni, aki (az elmondottak szerint) szeszre szépülő, fényre csúnyuló... fényképezni nem fényképezhető "szépség" volt :D:D:D
Na, mondanom sem kell, hogy ez azért egy kis pozitívum, mert hát valljuk be, mi lányok azért csak szépségesek vagyunk, mert velünk nappal is szóba állnak :D:D:D

Na, szóval...
A szombat további része ugye nekem Osztálytalálkozóval telt! Jó volt újra látni a többieket... már a 36fős osztálylétszámból azt a 12-t, aki el tudott jönni és megtisztelt minket + a két osztályfőnököt (utolsó évre két osztályból csináltak egyet).
Nem tudom ti hogy vagytok vele, és mennyire vagytok oda ezekért a találkozókért, de én május óta próbáltam összeszedni a bandát, több-kevesebb sikerrel... aztán vártam, leveleztem, reagáltam, szervezkedtem, mire kialakult ez a kis közösség.
Szóval jó volt, bár voltak érdekességek, amin nem tudtam nem nevetni :)
Kezdődött azzal, hogy ugye az osztálytalálkozó helye és időpontja: 2011.09.17, 16 óra, Zöldfa Cukrászda és Étterem (Hatvan).
- Pénteken a volt osztályfőnököm felhívta telefonon anyut (kinézte a számát az osztálynaplóból), hogy ő volt a Zöldfában, de nincs ott senki és nem is tudnak róla, hogy osztálytalálkozó lesz :) Infót megkapta, megnyugodott, hogy elnézte a napot :)
- Szombaton az osztálytalálkozóra megérkezve nyugtáztuk, hogy az étterem nem nagyon készült fel ránk, mert az asztalok ugyanúgy széthúzva voltak, noha mi 18 főre lefoglaltattuk (pontosabban Peti, a volt osztálytársam intézte)... aztán mi összetoltuk, nem foglalkoztunk vele különösebben. Eltelelt már vagy 2 óra, mikor hívták Petit a "Zöldfából". Megkérdezték, hogy mikor érkezünk (!?), mire Peti megnyugtatólag közölte, hogy már rég ott vagyunk és nem is érti miért nem tudnak rólunk... Mire kiderült, hogy ahol lefoglaltatta, az a csömöri Zöldfa cukrászda, ami sacc 60 km tőlünk :D:D:D No comment :D:D:D Ezen csak nevetni lehetett!!!
- Aztán kibukott néhány emberből, hogy ők se semmik, mert volt akit hoztak és nem értették, hogy miért kell elindulni 15.20-kor, ha du 5kor kezdődik :D

És ezek után mi lehet a konklúzió? Minden emberrel vissza kell mondatni, hogy mikor és hol találkozunk, mert kvázi csak én tudtam (na, jó... meg még 2-3 ember) jól! :D:D:D

Aztán következett természetesen a vasárnap. Csak egy kis pihit terveztem persze, apuval beszélgetést. Nos, ezzel gond nem is lett volna, pihentetőleg még a lépcső melletti kis "szőlőültetvény"-ről még leszedegettem a szépen beérett szőlőfürtöket. Eszegettem, csacsogtam... aztán beleléptem egy méhecskébe.... és persze a nap többi része a következő szavakból tevődött össze zömében: aaaúúú, fáj, dagad, jajj, meghalok.

Így visszanézve ez már tök viccesnek hat, hogy mennyire szerencsétlenek tudunk (tudok) lenni... na, de még jó, hogy alapvetően optimista vagyok és rettentően mosolygós és jókedvű :)
Így most csak vigyorgok mindezeken, hogy igen, ez volt a pihentető hétvégi forgatag :)