Ismét esküvőn...

... jártam a hétvégén :) Földesen voltunk a párommal, ahol az egyetemi nagy cimborája nősült nagy örömünkre. Természetesen készülődés előzte meg az egészet, ahol az esküvői ajándék okozott komoly fejtörést.

A meghívó végén úgy fogalmaztak, hogy:

"Ha meg akarják lepni a nagyságos kisasszonyt és a

tekintetes urat valamivel, biztosan örülni fognak neki."

Majd egy boríték képét tették a meghívó végére.

Természetesen párom postás ősökkel van megáldva, így első kézből szereztük be a sok-sok borítékot, amibe papír pénzt rejtettünk. Mondanom sem kell, nagyon örültek neki :)

És ezután természetesen átvehették az esküvői keresztszemes képüket is, ami halvány sárga paszpartot és a házaspár kontúrvonalaival harmonizáló sötétbarna fa keretet kapott :)

Mindig egyfajta különös kíváncsiság lesz rajtam urrá, mikor ilyen meglepetéseket adok másoknak... úgy élvezem a csillogó szemeket és az őszinte mosolyokat, hogy az igazán meg sem fogalmazható!

Aki ilyesfajta hobbit művel, biztosan megérti mire gondolok, ugye?! :)

Azért még gondoltam megosztok veletek néhány infót az esküvővel kapcsolatban.

Krisztám, mint ahogy most kiderült, nagy hagyomány tisztelő, így le a kalappal előtte! :) Nagyon tetszettek nekem, ugyanis mindketten Bocskai viseletben voltak!!!

Hogy ezt el tudjátok képzelni, kerestem néhány képet róla a neten.

Sajnos menyasszonyi ruhát nem találtam, ami igazán hasonlítaná az övére, de talán ez áll hozzá a legközelebb:

Forrás

A vőlegény pedig ilyen zakóban volt:

Forrás

Mit szóltok hozzá? Ugye szép? :)

Ezek mellett nekem az is végtelenül szimpatikus volt, hogy:

- igazi zenészes menet volt a Községházáig, illetve a Templomig, ami közben a falusiaknak az úton pogácsát osztogattak :)

-  a díszítés rendkívül szolid volt, nem volt agyonbonyolítva.

- az ételek mind házi készítésűek voltak a levestől, a főételen át egészen a süteményekig (és isteni finomakat is csináltak!!!)

- a terítésnél a szalvétagyűrű egy egyszerű drótszegélyes szalagból készült, aminek a végét összetűzték és már kész is volt a 190 fős (!!!) lagzira az egyen sz.gyűrű :)
A tányér és a pohár között pedig egy kis üzenet várt mindenkit, egyfajta köszönet kártya, hogy eljöttünk az ő nagy napjukra, ami hátoldalán a menü volt olvasható. Szerintem mindkettő egyszer-olcsó-mutatós!

- a menyasszony tánckor nem csak a fiatalasszonyt lehetett megtáncoltatni, hanem egyben az ifjú férjet is!!! (Ti láttatok már ilyet? Én ezelőtt még sosem!)

- és természetesen amit a végére hagytam, jó volt a társaság, nagyot táncoltam, valamint hajnali 6-ig tartott a buli (na jó, ehhez hozzá kell tennem, hogy a mi kis csapatunk volt az utolsó vendég :D )

Hmm... jó kis esküvő volt :)

Nektek milyen esküvős emlékeitek vannak? Megosztanátok velem? Meséljetek! ;)